A sporttörvényben szabályozott „fizetési sapka” versenyjogi kérdéseiről

Az országgyűlés által nemrég elfogadott, A sportról szóló 2004. évi I. törvényt (Stv.) átfogóan módosító T/4877 sz. törvényjavaslat pusztán technikai szempontból – az egyéb változó előírások miatt a „megbízási díj” szóösszetétel beiktatásával – módosítja a Stv. 34. § (3) bekezdésében annak 2004-es hatályba lépése óta változatlan szövegezéssel szabályozott – a sport szakzsargonban „fizetési sapkaként” (salary cap) emlegetett – munkabérek alsó és felső mértékének meghatározására vonatkozó előírást.

A Stv. 2012. január 1-jétől hatályos 34. § (3) bekezdése szerint: „A sportszövetség hivatásos, illetve vegyes (nyílt) versenyrendszerére vonatkozó szabályzatában meghatározhatja a hivatásos sportoló részére a sportszervezet részéről fizethető munkabér vagy megbízási díj és egyéb juttatások együttes alsó és felső határát, továbbá a részére fizethető igazolási, valamint átigazolási juttatások legalacsonyabb és legmagasabb mértékét, és a sportszervezet adott sportágban tevékenykedő összes hivatásos sportolója részére fizethető valamennyi juttatás alsó és felső határát.”

Személy szerint én nem tudok olyan sportszövetségről, amely a Stv. által kínált lehetőséggel ezen időpontig élt volna. Amennyiben ez mégis így lenne, ill. egy sportszövetség a jövőben ilyen előírásokat alkotna, valószínűsíthetően csak idő kérdése lenne egy ilyen fizetési sapka szabályzat versenyjogi tesztelése a Tpvt. versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó előírásai alapján. A Stv. ugyanis csak azt mondja ki, hogy ilyen szabályzat alkotható, azt azonban nem határozza meg, hogy annak pontosan mi legyen a tartalma, ill. hogy más jogszabályokkal – így különösen a Tpvt.-vel – milyen módon kellene összhangban állnia.

Az ítélkezési gyakorlat és a jogtudomány mai állása szerint egyértelmű, hogy a sportszövetségek, sportszervezetek belső szabályalkotási mechanizmusaira az általános versenyjogi előírások is alkalmazandók. Mindazonáltal – ahogy az Európai Bizottság sportról szóló fehér könyvéhez csatolt kísérő dokumentum is megemlíti – az EU-s, ill. tulajdonképpen a nemzeti versenyjogi szabályok fizetési sapkára való alkalmazása – bár a külföldi jogirodalom már többször foglalkozott a kérdéssel – máig eldöntetlen.

Tekintettel a Stv. vonatkozó előírására, az szinte bizonyosnak vehető, hogy az ún. soft cap – mely szerint egy klub a bevétele meghatározott részét költhetné fizetésekre – a Tpvt. értelmében már önmagában versenykorlátozó és egyedileg nem mentesíthető horizontális megállapodásnak minősülne. Ezzel szemben az ún. hard cap – mely szerint minden klub egy azonos, számszerűen megadott összeget adhatna ki sportolói fizetésekre - jogi sorsa meglehetősen izgalmas lenne. Ebben az esetben ugyanis már a szabályzat versenykorlátozó jellege is vitatható lehet, ill. a kimentésnek is jó esélyei lehetnek. Egyébként külön érdekességet nyújt az is, hogy a Stv. szerint a fizetési sapka alsó határa is meghatározható, amely bizonyos vállalkozásokat már ab ovo kizárhat a sportversenyből és így a gazdasági versenyből is.

Kíváncsian várom, hogy egy sportszövetség mikor vezet be fizetési sapkára vonatkozó szabályokat, hiszen így akár választ kaphatunk a magyar sportszervezetek, sportszövetségek státuszának, működésének, döntéseinek Tpvt. alapján történő értékelésére is.