A technológiai vállalatok radar alatti felvásárlásai kapcsán az elmúlt 2-3 évben gyakran került elő az a kérdés, hogy hogyan lehetne kezelni az ún. radar alatti felvásárlásokat. Az Európai Bizottság e tekintetben egy sok kérdést felvető javaslattal élt nemrégiben a Fúziós Rendelet ún. holland klauzulájának vonatkozásában.
Mai hír, nem annyira radikális , mint a Bizottság javaslata (nevezetesen, hogy akkor is utaljanak a tagállamok egy-egy ügyet a Bizottság elé, ha a saját tagállami jog szerint nem bejelentésköteles egy összefonódás), ugyanakkor ritkán látunk ilyen összhangot ebben a kérdésben a tagállamok között.
"Az Európai Bizottság elfogadta Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Izland, Írország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Finnország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia és Svédország kérelmét, hogy az EU összefonódás-ellenőrzési rendelete alapján értékelje a Figma tervezett felvásárlását az amerikai Adobe által.
A Figma a Figma Design nevű, webalapú, terméktervezésre szolgáló együttműködési eszközt, valamint a FigJam nevű whiteboarding eszközt kínál. Az Adobe egy globális szoftvercég, amely többek között interaktív terméktervezési eszközt, az Adobe XD-t kínálja.
A tervezett ügylet nem éri el az uniós összefonódás-ellenőrzési rendeletben (EUMR) meghatározott forgalmi küszöbértéket, ezért nem jelentették be a Bizottságnak. Az ügyletet Ausztriában és Németországban bejelentették hatósági engedélyezés céljából, ahol a nemzeti bejelentési küszöbértékeknek megfelelt. Ausztria az EUMR 22. cikkének (1) bekezdése alapján felterjesztési kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. Ez a rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kérjék a Bizottságtól egy olyan összefonódás vizsgálatát, amely nem rendelkezik uniós léptékkel, de érinti az egységes piacon belüli kereskedelmet, és a kérelmet benyújtó tagállam területén belül jelentős hatással fenyegeti a versenyt. Az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) más országainak is lehetőségük volt csatlakozni az eredeti áttétel iránti kérelemhez. Ezt követően Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Izland, Írország, Luxemburg, Hollandia, Franciaország, Németország, Norvégia, Olaszország, Luxemburg, Svédország és Finnország csatlakozott Ausztria áttételi kérelméhez.
Az előterjesztő országok által szolgáltatott információk alapján és a teljes vizsgálat eredményének sérelme nélkül a Bizottság úgy véli, hogy az ügylet megfelel az EUMR 22. cikke szerinti áttétel feltételeinek. Az ügylet különösen azzal fenyeget, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt az interaktív terméktervezési és táblázatkezelési szoftverek piacán, ami valószínűleg legalább az EGT-re, és így a beterjesztő országokra is kiterjed. A Bizottság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy az ügylet lehetséges határokon átnyúló hatásainak vizsgálatára a Bizottság van a legalkalmasabb helyzetben.
A Bizottság most fel fogja kérni az Adobe-ot az ügylet bejelentésére. Az Adobe nem hajthatja végre az ügyletet a Bizottság bejelentése és engedélyezése előtt." - Bizottsági sajtóközlemény
A lehorgonyzási torzítás olyan kognitív torzítás, amikor az egyének túlságosan erősen támaszkodnak az első kapott információra (a lehorgonyzásra), amikor későbbi ítéleteket vagy döntéseket hoznak. Ez a torzítás a helyzetek széles skáláján jelentkezhet, az árképzési döntésektől kezdve az orvosi diagnózisokon át a felvételi döntésekig.
Tegyük fel például, hogy egy személyt arra kérnek, hogy becsülje meg egy termék árát, és először egy magas árat kap. Ebben az esetben az illető a későbbi becsléseit valószínűleg az eredeti ár köré fogja alakítani, még akkor is, ha olyan információkkal rendelkezik, amelyek szerint a tényleges árnak alacsonyabbnak kellene lennie.
A lehorgonyzási torzítás különösen problematikus lehet, mivel az egyének olyan döntéseket hozhatnak, amelyek nem objektív információkon vagy bizonyítékokon alapulnak. A rögzítési torzítás elkerülése érdekében fontos, hogy a döntés meghozatala előtt további információkat keressenek és vegyenek figyelembe, különösen akkor, ha a kezdeti rögzítés szélsőségesnek vagy ésszerűtlennek tűnik.
Példák:
Fizetési tárgyalások: Az állásinterjú során a munkáltató által elsőként említett fizetési számadat horgonyként szolgálhat az álláskereső számára, aki ezt a számadatot használhatja viszonyítási pontként, amikor a javadalmazásról tárgyal. Ez azt eredményezheti, hogy a jelölt az első számhoz igazítja elvárásait, és így esetleg alacsonyabb fizetést fogad el, mint amiről egyébként tárgyalhatott volna.
Ingatlanok árazása: Az ingatlanát eladni szándékozó lakástulajdonos kezdetben a piaci értéknél magasabb kikiáltási árat határozhat meg. Ez a magas kikiáltási ár horgonyként szolgálhat a potenciális vevők számára, akik aztán ezt használhatják viszonyítási pontként, amikor saját árfelmérésüket végzik. Még ha a piaci érték alacsonyabb is, a vevők a kezdeti kikiáltási árhoz igazíthatják elvárásaikat, és nem szívesen tesznek a horgonynál alacsonyabb ajánlatot.
Orvosi diagnózisok: Az orvosok öntudatlanul is a beteg által bemutatott kezdeti tünetek alapján állíthatják fel a diagnózist. Ha az orvos kétértelmű vagy nem egyértelmű tünetekkel találkozik, akkor a diagnózist az első diagnózisra alapozhatja, ami eszébe jut, még akkor is, ha ez nem a legvalószínűbb diagnózis.
Kiskereskedelmi árképzés: A kiskereskedők használhatják a lehorgonyzási torzítást a vásárlók vásárlási döntéseinek befolyásolására. Például egy üzlet kezdetben magas áron listázhat egy terméket, majd kedvezményt kínálhat, ami arra készteti a vásárlókat, hogy a kezdeti magas árhoz rögzítsék elvárásaikat, és a kedvezményes árat jó üzletnek tekintsék, még akkor is, ha a termék tényleges értéke alacsonyabb.
Jogi ítéletek:A bírák és az esküdtek is hajlamosak lehetnek a lehorgonyzási torzításra, amikor egy ügy bizonyítékait értékelik. Például, ha a vád a tárgyalás elején egy különösen káros bizonyítékot mutat be, az megalapozhatja az esküdtszék megítélését az ügyről, még akkor is, ha a későbbi bizonyítékok kevésbé meggyőzőek. Ez olyan ítéletekhez vezethet, amelyek nem feltétlenül a bemutatott bizonyítékok összességén alapulnak.