Skip to main content

A blogon megjelent bejegyzések nem tükrözik a Versenyjogi Kutatóközpont, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, illetve a kutatóközpont kutatóinak álláspontját, legfeljebb a bejegyzés szerzőjének az álláspontját tükrözhetik. A blogbejegyzések gyakran könnyedebb hangvételűek és nem feltétlenül a tudományos szakirodalom előmozdítása érdekében születnek.

Milei beszéde Davosban - 2024. január 18.

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Automatikus fordítás. 

"Jó napot kívánok, köszönöm szépen. Azért vagyok ma itt, hogy tájékoztassam Önöket arról, hogy a nyugati világot jelentős fenyegetés fenyegeti. Veszélyben van, mert azok, akiknek a nyugati világ értékeit kellene megvédeniük, olyan világnézet által irányítottak, amely elkerülhetetlenül a szocializmushoz, és következésképpen a szegénységhez és a gazdasági nélkülözéshez vezet.

Sajnos az elmúlt évtizedekben a nyugati világ legfőbb vezetői - egyeseket a másokon való segítés jószándékú vágya, másokat pedig a kiváltságos kaszthoz való tartozás vágya motivált - feladták a szabadság modelljét annak különböző változataiért, amit kollektivizmusnak nevezünk. Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk, hogy a kollektivista kísérletek soha nem jelentenek megoldást a világ polgárait sújtó problémákra, hanem inkább azok okai. Higgyék el, nincs nálunk, argentinoknál jobb tanúbizonyságot tenni erről a két kérdésről.

Amikor 1860-ban felkaroltuk a szabadságot, 35 év alatt a világ első domináns hatalmává váltunk. 35 év alatt az első világhatalom lettünk. Míg amikor az elmúlt 100 évben felkaroltuk a kollektivizmust, láthattuk, hogy polgáraink hogyan kezdtek el szisztematikusan elszegényedni, míg végül a világ 140. helyére, a világ 40. helyére zuhantak.

Mielőtt azonban ezt a vitát lefolytatnánk, fontos lenne, hogy először is megnézzük azokat az adatokat, amelyek alátámasztják, hogy a szabadpiaci kapitalizmus miért nem csak egy lehetséges rendszer a világszegénység megszüntetésére, hanem az egyetlen erkölcsileg kívánatos rendszer is, amellyel ezt elérhetjük. Ha megvizsgáljuk a gazdasági fejlődés történetét, láthatjuk, hogy a nulladik évtől 1800 körülig a világ egy főre jutó GDP-je gyakorlatilag állandó maradt a referencia-időszakban. Ha megnézzük a gazdasági növekedés alakulásának diagramját az emberiség történelme során, akkor egy hokiütő alakú diagramot látunk, egy exponenciális függvényt, amely az idő 90%-ában állandó maradt, és a 19. századtól exponenciálisan felfelé lő.

Új szabályozási (DMA és OTA) javaslat

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Felkerült nemrégiben a T/6547. sz. törvény javaslat: A magyar fogyasztók és vállalkozások érdekében történő fellépésről

A törvényjavaslat meghatározza a kapuőr és az online-szálláshelyközvetítő fogalmát, és számukra bizonyos kötelezettségeket tervez előírni. Ami az OTA-kat illeti ez azt jelenti, hogy a tervezet alpaján:

  • magyarországi személyes, telefonos és elektronikus elérhetőséggel is rendelkező ügyfélszolgálati irodát is kell működtetniük;
  • a panaszokat 30 napon belül érdemben meg kell válaszolni;
  • a szálláshely-szolgáltatókkal kötött szerződésekben tilosak és semmisek a tisztességtelen szerződési feltételek; így pl.
    • magyar hatóságokhoz való fordulás korlátozása
    • olyan fizetési határidő megállapítása az OTA számára, amely határozatlan idejű, vagy a teljesítéstől számított 45 napnál hosszabb;
    • árparitási kikötés (szűk);
    • kölcsönös fizetési kötelezettség esetén fizetési biztosíték egyoldalú előírása;
    • annak előírása, hogy az OTA számára vita esetén a vitatott összeget mindenképpen meg kell fizetnie;
    • az OTA felelősségének kizárása a szálláshely-szolgáltatóval szemben a szerződéses kötelezettségek végrehajtásához az OTA által bevont harmadik személyes magatartásáért;
    • az OTA felelősségének teljes kizárása az OTA által közzétett, harmadik személy által megfogalmazott vélemény, értékelés tartalmával kapcsolatban.

A fenti kérdésekben előírják a GVH hatáskörét. 

 

A Google-ügy háttéranyagok #5: Feldarabolások az Egyesült Államokban

Dr. Oroszi Fanni

Az Egyesült Államokban a múltban már több vállalkozás feldarabolását is elrendelték versenyjogi jogsértések miatt, azonban több sikertelen próbálkozás is történt e tekintetben. A két legnagyobb port kavaró és sikeres feldarabolás a Standard Oil-t és az AT&T-t érintette.

1911-ben a Standard Oil-t 34 kisebb vállalkozásra osztották fel, mivel a vállalat olajfinomító ipar területén folytatott horizontális és az üzemanyag szivattyúzás és üzemanyag állomások tekintetében folytatott vertikális terjeszkedésével kiszorította versenytársait az olajpiacról. A 34 kisebb vállalkozás később részben újra egyesült, ezek lettek a mai ExxonMobil, Chevron, Amoco és BP. A Standard Oil feldarabolásával egy időben (konkrétan ugyanazon a napon) az American Tobacco is áldozatául esett egy strukturális jogorvoslatnak, melynek eredményeként az American. Tobacco felszámolását és több, kisebb vállalat létrehozását rendelték el. A felosztás eredményeként jöttek létre az R. J. Reynolds, a Liggett & Myers és a Lorillard.

AZ AT&T 1899-ben vásárolta fel az American Bell Telephone Company-t, amely a helyi és regionális telefonkapcsolásokat végezte az egész Egyesült Államok területén. Az AT&T-t 1984-ben 8 részre osztották fel, ezt megelőzően azonban az amerikai kormányzat már több próbálkozást is tett erre, először 1913-ban majd 1949-ben. Az AT&T-t mindkét, feldarabolást megelőző esetben különböző magatartási kötelezettségek teljesítésére kötelezték, melyek azonban nem tudták kezelni az AT&T monopol szerepéből fakadó versenyproblémákat.

A több sikertelen feldarabolási kísérlet közül a legismertebb a Microsoft 2001-es ügye, melyben a kerületi bíróság elrendelte a Microsoft két külön vállalatra bontását. Az ügy azonban végül a várakozások ellenére megegyezéssel és magatartási jogorvoslatokkal zárult. A Microsoft sértetlenül maradásához hozzájárult, hogy az ügy lezárása előtt a Clinton adminisztrációt leváltotta a Bush adminisztráció, melynek valószínűleg már nem volt politikai érdeke a Microsoft feldarabolása.

1984 óta tehát nem volt sikeres feldarabolás az Egyesült Államokban. Felkészül a Google?

A Google-ügy #4

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Az elmúlt másfél hétben feltűnően csendben voltunk, melynek oka az volt, hogy a perben alapvetően hosszadalmas jogi csatározás ment a per iratainak és a meghallgatások titkosításáról. A végén az ügyben eljáró bíró alapvetően megunta és úgy tűnik a nyilvánosság is kap némi információt a per folyásáról. Alábbiakban pár érdekesség a tanúvallomásokból:

  • Joshua Lowcock egy nem kis média ügynökség vezető munkatársa hangsúlyozta, hogy a digitális reklámok kötelező elemek bármilyen reklám kampány esetén és még egy 5%-os áremelés esetén sem javasolja kivenni a portfólióból. (Az áremelésnek a hipotetikus monopolista teszt, vagy ahogy Európában szeretjük a SSNIP teszt vonatkozásában van jelentősége.)
  • Nagy jelentősége van Satya Nadella tanúvallomásának. (Ha valaki nem ismerné, ő az a CEO, aki újrateremtette az innovációt a Microsoftnál.) A megfogalmazásában a Google azért létezik, mert a Microsoft elkötelezett amellett, hogy a Windows nyílt platform legyen. Teljesen más lenne a helyzet, ha ugyanúgy zárttá tennék azt, mint amilyen zárt az iOS. Szerinte a felhasználók könnyen váltanak, az "kamu" és inkább csak a Google narratívájába illeszkedik, miszerint "minden csak egy kattintásra van". Annak kapcsán, hogy a Microsoft milyen jelentőséget tulajdonít az alapértelmezett kereső beállításának, elmondta, hogy az iOS fontos, de pl. az Android esetén ez eleve ki van zárva. Ahogy továbbá az Apple Térképek mutatja, az "alapértelmezés az egyetlen ami számít a fogyasztói magatartások megváltoztatása során", eleinte senki nem használta az Apple Térképet, az Apple alapértelmezetté tette, most pedig már szinte mindenki azt használja az Apple készülékein. A Google általi fenyegetést pedig, ha nem működik valaki együtt velük, akkor lényegében "hatalmas furkósbotnak" lehet tekinteni, hiszen ha ő felmondja a MADA megállapodásodat, akkor a telefonod "legfeljebb téglának jó". A versenyzés során kiemelt szerepe van az adatoknak. A kapacitásokat azt oda lehet tenni, de ha az adathoz nem jutnak hozzá a Google kizárólagossági megállapodásai miatt, akkor az már "problémás" helyzethez vezet. A bíró kérdésére, hogy tudnak-e váltani a fogyasztók, úgy válaszolt, hogy "nem vitás, tudnak váltani. De ahogy láthatjuk, nem váltanak." A verseny során itt nem csak a minőség számít, hanem az alkalmazott korlátozások is. Szintén kiemelte, hogy "a domináns kifejezést használom, mert egy domináns szereplő ellen versenyzek".
  • Szintén érdekes tanú volt Sridhar Ramaswamy, aki majdnem két évtizedig dolgozott ezen a területen vezetőként a Googlenél, majd megalapította a Neeva-t azzal a céllel, hogy ne egy reklámozáson alapó keresőt építsen fel. Kiemelte a tanúvallomásában, hogy a Google a keresés minőségtől függetlenül jelentős mennyiségű keresési interakcióhoz jut. Elég csak arra gondolni, hogy ha rossz találatokat kap valaki a Googleön, akkor újrafogalmazza a keresését, míg ha ugyanez történik a Bingen, akkor az illető inkább átmegy a Google keresőre. Arra a kérdésre, hogy miért nem sikerült neki egy sikeres keresőt építenie, azt válaszolta, hogy azért, mert a felhasználók megszerzésének vagy az alapértelmezett pozíció megszerzésének költsége túl magas volt. A Google keresztkérdéseire egyébként ő is kiemelte, hogy semmiképpen sem javallott kivonulni a keresési marketingből (még akkor sem, ha a ROI jobb egy terméknél a közösségi médiákon), mivel akkor teret engedünk a versenytársaknak.

(Folytatjuk.)

A Google-ügy #2

Szilágyi Pál

Az elmúlt két napban tovább folyt az "évszázad pere" (USA v. Google)

Nem kevés érdekesség volt. Az első tanú Chris Barton volt, aki a keresési szolgáltatás terjesztéséért felelős személy a Googlenál. A meghallgatása során szembesítették őt korábbi e-mail levelezésével (közvetlen hozzáférése volt Sergey és Larryhez a Googlenál), ahol kifejtette, hogy milyen fontosak a kizárólagossági kikötések az Android kapcsán, mert így a Microsoft és a Yahoo nem tudja ellopni a piacukat. Ahogy kifejtette korhű e-mailekben, ez nem csak a kereső motorok, hanem a hirdetési piac kapcsán is kiemelt jelentőségű. 

A következő tanú ismét Hal R. Varian volt (lásd tegnapi bejegyzésünk). Az ő esetében is elővették régi levelezését és abból idézve emlegették fel az álláspontját, miszerint magas minőségű keresés több felhasználót jelent, ami több adatot, ami több elemzést, ami magasabb minőséget és így folytonosan erősödik a Google pozíciója. Itt idéztek többek között a Google fő tudományos vezetőjétől (Chief Scientist), aki leírta, hogy "nem jobb az algoritmusunk, csak több adatunk van". Az alapértelmezett kereső beállításra mint "fegyverre" tekintettek gyakran, ami a Bing és a Yahoo "Achilles sarka". A felhozott példákon látható volt, hogy "egy ilyen akár 15%-kal tudja növelni a piaci részesedést, miközben a termékek fejlesztése legfeljebb 2%-kal". Szintén előkerült, hogy a Google a felhasználók teljes webes életét használja, ahogy ők fogalmaztak "amikor a Facebook növekszik a Google is növekszik". Szintén érdekesség volt az a tény, hogy a Google és Apple megállapodása tartalmazta, hogy az Apple nem kapcsolhatja alapértelmezettre a "privát böngészést". A Google és Apple közötti levelezésből idézve, ha Apple lehetőséget adna a felhasználóknak a választásra, akkor a "Google nem tudna nőni". 

Varian esetén ugyanakkor az is előkerült, hogy létezik ugyanakkor a méretből fakadó haszon csökkenése (diminishing return to scale). A tanúvallomások alapján úgy tűnik az Egyesült Államoknak sikerült azt is a sikeresen elültetnie, hogy a Google mind az "általános keresések", mint a "reklámok" piacán monopolista. 

Szintén tanúskodott Antonio Rangel, a viselkedéstudományok professzora. Kifejtette, hogy a webböngészőben vagy mobiltelefonon kiemelkedő helyet kapó oldalak visszatartják az embereket attól, hogy átálljanak a rivális keresőmotorokra. A fogyasztók nem szívesen változtatnak a megszokottá vált viselkedésmódokon. A keresőmotorok alapértelmezései jelentős és erőteljes torzítást generálnak az alapértelmezés felé. Az alapértelmezések erőteljes hatással vannak a fogyasztói döntésekre. Gyakran a fogyasztók észre sem veszik, hogy alapértelmezett választást hoznak, és nem tudják, hogyan változtassanak rajta. Idézett Google munkatársak levelezéséből is, miszerint: "A márkánk jó helyzetben van az iPhone-felhasználók körében... de a pozíciónk még mindig nagyon sebezhető, ha az alapértelmezések megváltoznának." Amikor a Google ügyvédje, John Schmidtlein megkérdezte Angel-t, hogy az alapértelmezett termékkel szembeni elfogultság nagyobb-e, mint a jobb termékkel szembeni elfogultság, Rangel árnyalt választ adott. "Ez a fogyasztó tájékozottságától és egyéb tapasztalatoktól függ" - mondta. "Ha minden más dolog egyenlő, ha nem elégedettek a keresésekkel, akkor nagyobb valószínűséggel lépnek explicit módba", hogy a későbbiekben más termékre vagy böngészőre váltsanak.

Google ellenérve lényegében az volt, hogy amikor nem a Google az alapbeállítás nagy mennyiségben váltanak (Yahooról 72%, Bingről 71%) Googlra a fogyasztók, így a másik irányba történő váltás nem a nehézségek vagy a tudatlanság miatt van, hanem mert jobb a termékük.

Frissítve: 2023.09.15.

 

Eljárást indított az Európai Bizottság a Google ellen

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Az alábbiak az Európai Bizottság sajtóközleményének automatikus, gép fordítása.

Az Európai Bizottság tájékoztatta a Google-t arról az előzetes véleményéről, hogy a vállalat megsértette az uniós trösztellenes szabályokat azzal, hogy torzította a versenyt a reklámtechnológiai iparágban (a továbbiakban: adtech). A Bizottság kifogásolja, hogy a Google saját online display hirdetési technológiai szolgáltatásait előnyben részesíti a versenytárs hirdetési technológiai szolgáltatók, hirdetők és online kiadók kárára.

A Google egy amerikai multinacionális technológiai vállalat. A Google zászlóshajó szolgáltatása a Google Search keresőmotorja. A Google más népszerű szolgáltatásokat is üzemeltet, mint például a YouTube videostreaming platformot vagy az Android mobil operációs rendszert. A Google fő bevételi forrása az online hirdetés: i) saját weboldalain és alkalmazásain hirdetési felületet értékesít; és ii) közvetít a hirdetéseiket online elhelyezni kívánó hirdetők és az ilyen felületet biztosítani tudó kiadók (azaz harmadik fél weboldalai és alkalmazásai) között.

A hirdetők és a kiadók az adtech-ipar digitális eszközeire támaszkodnak a keresési lekérdezéshez nem kapcsolódó, valós idejű hirdetések, például az újságok weboldalain megjelenő bannerhirdetések ("display hirdetések") elhelyezésében. Az adtech-iparág három digitális eszközt kínál: i. a kiadók hirdetéskiszolgálói, amelyeket a kiadók használnak a webhelyeiken és alkalmazásaikon található hirdetési felület kezelésére; ii. a hirdetők által automatizált hirdetési kampányaik kezelésére használt hirdetésvásárlási eszközök; és iii. hirdetési börzék, ahol a kiadók és a hirdetők valós időben, jellemzően aukciókon keresztül találkoznak a display hirdetések megvásárlása és értékesítése céljából.

A Google számos olyan adtech szolgáltatást nyújt, amelyek közvetítenek a hirdetők és a kiadók között a hirdetések weboldalakon vagy mobilalkalmazásokon történő megjelenítése érdekében. A vállalat (i) két hirdetésvásárlási eszközt - a "Google Ads" és a "DV 360"; (ii) egy kiadói hirdetéskiszolgálót, a "DoubleClick For Publishers" (DFP); és (iii) egy hirdetési tőzsdét, az "AdX"-et üzemeltet.

google4.jpg

Kifogásközlés a Google reklámtechnológiai gyakorlatáról

A Bizottság előzetesen megállapítja, hogy a Google erőfölényben van az Európai Gazdasági Térség egészére kiterjedő piacokon: i. a kiadói hirdetéskiszolgálók piacán a "DFP" szolgáltatásával; és ii. a nyílt webes programozott hirdetésvásárlási eszközök piacán a "Google Ads" és a "DV360" szolgáltatásaival.

A Bizottság előzetesen megállapítja, hogy a Google legalább 2014 óta visszaélt erőfölényével azáltal, hogy:

  • előnyben részesítette saját hirdetéscseréjét, az AdX-et az erőfölényben lévő kiadói hirdetéskiszolgálója, a DFP által lefolytatott hirdetésválasztási árverésen, például azáltal, hogy előre tájékoztatta az AdX-et a versenytársak legjobb ajánlatának értékéről, amelyet meg kellett vernie az árverés megnyeréséhez.
  • AdX hirdetési tőzsdéjének előnyben részesítése a Google Ads és a DV360 hirdetésvásárlási eszközeinek a hirdetési tőzsdéken történő licitálásában. A Google Ads például elkerülte a konkurens hirdetési tőzsdéket, és elsősorban az AdX-re tett ajánlatokat, így azt tette a legvonzóbb hirdetési tőzsdévé.

gogole2.jpg

A Bizottság aggódik amiatt, hogy a Google állítólag szándékos magatartása az AdX versenyelőnyhöz juttatását célozta, és kizárhatta a rivális hirdetéstőzsdéket. Ez megerősítette volna a Google AdX központi szerepét a reklámtechnológiai ellátási láncban, valamint a Google azon képességét, hogy magas díjat számíthasson fel szolgáltatásáért.

Amennyiben ez a magatartás megerősítést nyer, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 102. cikkét sérti, amely tiltja az erőfölénnyel való visszaélést.

A Bizottság előzetesen megállapítja, hogy ebben a konkrét esetben a magatartási korrekciós intézkedés valószínűleg nem lenne hatékony annak a kockázatnak a megelőzésére, hogy a Google folytassa az ilyen önreferenciás magatartást, vagy új magatartást tanúsítson. A Google a piac mindkét oldalán aktív a kiadói hirdetéskiszolgálójával és a hirdetésvásárlási eszközeivel, és mindkét oldalon erőfölényben van. Ezen túlmenően a Google működteti a legnagyobb hirdetéstőzsdét. Ez a Google számára eredendő érdekellentéteket eredményez. A Bizottság előzetes álláspontja szerint ezért a Bizottság versenyjogi aggályait csak az oldaná meg, ha a Google kötelezően kivonulna szolgáltatásai egy részéből.

A kifogásközlés elküldése nem előlegezi meg a vizsgálat kimenetelét.

google3.jpg

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt kiszabott szankciók büntetőjogias jellegűek-e?

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Versenyjogi Kutatóközpontunk egyik fő kutatási területe az alapjogvédelem és versenyjog. Hamarosan nagyon érdekes fejlemények lehetünk tanúi ebben az előzetes döntéshozatali eljárásban. 

A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2022. január 11-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Volkswagen Group Italia S.p.A., Volkswagen Aktiengesellschaft kontra Autorità Garante della Concorrenza e del Mercato (C-27/22. sz. ügy)

A feltett kérdések: 

a)    Büntető jellegű közigazgatási szankcióknak minősíthetők-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt a 2005/29/EK irányelvet1 végrehajtó nemzeti szabályozás értelmében kiszabott szankciók?

b)    Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a valamely jogi személlyel szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat megvalósító jogsértő magatartások miatt kiszabott büntető jellegű közigazgatási szankció bírósági eljárásban történő helybenhagyását és jogerőre emelkedését, feltéve hogy e jogsértő magatartások tekintetében a szóban forgó jogi személy terhére egy másik tagállamban már jogerős büntetőítélet született, és ez utóbbi ítélet a korábban kiszabott büntető jellegű közigazgatási szankció ellen benyújtott bírósági jogorvoslat jogerős elbírálását megelőzően jogerőre emelkedett?

c)    Igazolhat-e a 2005/29 irányelvben szereplő szabályozás – különös tekintettel a 3. cikk (4) bekezdésére és a 13. cikk (2) bekezdésének e) pontjára – a ne bis in idem azon tilalmától, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikke (amelyet az EUSZ 6. cikk utóbb beépített az Európai Unióról szóló Szerződésbe), valamint a Schengeni Egyezmény 54. cikke állapított meg?

Sberbank Europe AG, avagy enough big to fail

Barnóczki Dávid

A too big to fail[2] kifejezést, olyan piaci szereplők esetében használják, amelyek fizetésképtelensége esetén az államok nem engedhetik meg, hogy felhagyjanak tevékenységükkel, és így elhagyják a piacot, mivel annak hatása rendkívül súlyos következményekkel járna a gazdaságra. Ennek érdekében elsősorban állami támogatás útján, mint pl. felvásárlás, többségi tulajdon szerzése, vagy egyéb módon történő tőkeinjekciók révén fenntartják őket. Az osztrák Sberbank Europe AG vállalat is ’jelentős’ banknak volt tekinthető a nagymértékű határon átnyúló tevékenysége miatt.[3] (Ezen ’jelentős’ státusz függ pl. a mérettől, a gazdasági fontosságtól, a határon átnyúló tevékenység nagyságától, és a közforrásból származó közvetlen pénzügyi segítségtől.[4]) Azonban úgy tűnik, hogy ezen minősítése ellenére elbukhatott.

Az Oroszország többségi tulajdonában lévő orosz Sberbank pénzintézet osztrák leányvállalatának, a Sberbank Europe AG-nak[5] több további leányvállalata is volt a Közép-Európai Régióban, mint Németországban, Horvátországban, Szlovéniában, Csehországban, Magyarországon, Bosznia-Hercegovinában, és Szerbiában.[6] Ennek az osztrák vállalkozásnak az esetében mondta ki 2022. március 01. napján az EU szanálási szervezete, az Egységes Szanálási Testület (továbbiakban: SRB), hogy nem hagyja jóvá a szanálásra vonatkozó tervét.[7]

Az egységes szanálási mechanizmusról szóló 806/2014/EU rendelet (továbbiakban: SRMR)[8] alapján a szlovén és a horvát leányvállalat szanálási programját elfogadták, aminek következtében a horvát Sberbank d.d részényeit átruházták egy másik horvát pénzintézetre, a Hrvatska Poštanska Banka-ra,[9] míg a szlovén Sberbank banka d.d a Nova Ljubljanska Banka d.d-re.[10]

A szanálási program elfogadására az SRMR feltételei alapján, akkor kerül sor, amennyiben

a) a szervezet fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik;
b) az időzítést és más releváns körülményeket is figyelembe véve ésszerűen nem várható el, hogy a szervezet vonatkozá­sában hozott bármilyen alternatív magánszektorbeli intézkedéssel – ideértve az intézményvédelmi rendszerben hozott intézkedéseket – vagy felügyeleti intézkedéssel – ésszerű időn belül megelőzhető lenne a szervezet csődje;
c) a szanálási intézkedés közérdekből szükséges.[11]

A horvát bank esetében úgy ítélték meg, hogy szükséges a beavatkozás, annak érdekében, hogy a pénzügyi stabilitás jelentős károsodását elkerüljék,[12] míg a szlovén esetben ezen kívül megállapították, hogy a kis-és középvállalkozásoknak nyújtott kölcsönök tekintetében is szükség van a programra.[13]

Az ügy azért érdekes, mert egy olyan elbukó vállalkozásról van szó, amely esetében az osztrák anyacég bedőlése esetében nem állapították meg, hogy zavart okozna a piacon, ellentétben a horvát és szlovén leányvállalatnál. Az SRB úgy döntött, hogy nincs szükség hasonló programra, így a nemzeti jogszabályok szerint megszüntethető a cég, és elégséges a helyi garancia rendszer szerint kártalanítani a betéteseket.[14] (A Magyar Nemzeti Bank ennek alapján szintén úgy döntött, hogy a Sberbank Magyaország Zrt. engedélyét visszavonja, és elrendelte a megszüntetését.[15]) Továbbá ezen ausztriai piaci szereplő esetében azt is kimondta, hogy a megszűnése sem a fizetési szolgáltatást, sem a kölcsönzési tevékenységet nem veszélyeztetné kritikus mértékben, ezen kívül valószínűleg a szolgáltatások terén sem történne jelentős megszakítás, így a reálgazdaságra, és a pénzügyi stabilitásra nézve sem fejtene ki túlzott hatást.[16]

Mindez azért is figyelemre méltó, mivel az osztrák vállalatot alapvetően ’jelentősként’ tartották nyilván, és a leányvállalatok is azért kerültek nehéz helyzetbe, mert az anyavállalatuk bebukott. Emellett úgy tűnik, hogy senki sem kívánta felvásárolni az osztrák bankot, így az eszközei minden bizonnyal elhagyják a piacot. Az így keletkező piaci rést pedig a többi versenytárs fogja betölteni. Ennek alapján minden tényező adott lett volna arra, hogy egy potenciális felvásárló esetén a failing firm doktrína[17] érvényesüljön, és az alapvetően nagyobb piaci erővel rendelkező valamely versenytárs is minden további, vagy legalábbis jelentősebb akadály nélkül fúziót valósítson meg a bajba jutott vállalkozással.

Ennek elmaradására többek között az orosz-ukrán háborús helyzet, valamint az egyéb hatályba léptetett szankciók következtében Oroszországgal szemben kialakult negatív, elsősorban nyugat-európai közhangulat lehet a magyarázat, mivel mindez magában hordozza annak a lehetőségét is, hogy a felvásárló nagyobb veszteségeket szenvedne el, mintsem amennyi nyereségre szert tenne, figyelemmel arra, hogy az ügyfelek, vagy egyéb üzleti partnerei nem néznék jó szemmel azt, hogy egy (korábbi) orosz kötődésű bank kerülne az irányítása alá.

Valószínűleg ezen okok miatt sem akarták megmenteni az osztrák vállalatot, mert szintén rossz fényt vethetne a kormányra az, ha egy orosz hátterű céget kívánnának közpénzekkel megsegíteni, amivel a választásokon való esélyeit csökkentené.

A fentiekre tekintettel elmondható, hogy a Sberbank Europe AG vállalatot jelentős pénzügyi intézmény ellenére elbukhatott, így megérdemli azon jelzőt, hogy enough big to fail.

Felhasznált irodalom

Az Európai Központi Bank 468/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról (SSM-keretrendelet) (EKB/2014/17), HL L 141/1, 2014.05.14.

Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.)
a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, HL L 225/1, 2014.07.30.

European Central Bank: ECB assesses that Sberbank Europe AG and its subsidiaries in Croatia and Slovenia are failing or likely to fail, Press Release, 28.02.2022.

https://www.bankingsupervision.europa.eu/press/pr/date/2022/html/ssm.pr220228~3121b6aec1.en.html

European Commission: Bank recovery and resolution: European Commission approves resolution schemes for the Croatian and the Slovenian subsidiaries of Sberbank Europe AG, Press Release, 01.03.2022.

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_22_1492

Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank banka d.d., 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20banka%20d.d..pdf

Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank d.d., 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20d.d..pdf

Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank Europe AG, 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20Europe%20AG%20parent%20company.pdf

Single Resolution Board: SRB determines Sberbank Europe AG in Austria, and its subsidiaries in Croatia and Slovenia as failing or likely to fail, Press Releases, 28 February 2022.

https://www.srb.europa.eu/en/content/srb-determines-sberbank-europe-ag-austria-and-its-subsidiaries-croatia-and-slovenia-failing

Iránymutatás a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről (2004/C 31/03) HL C 31/5, 2004.02.05.

Magyar Nemzeti Bank: Kérdések és válaszok – Sberbank Magyarország Zrt., 2022.03.03.

https://www.mnb.hu/letoltes/22-03-03-sberbank-qa-vegelszamolas.pdf

 

[1] Jelentése: elég nagy, hogy elbukjon.

[2] Jelentése: túl nagy, hogy elbukjon.

[3] European Central Bank: ECB assesses that Sberbank Europe AG and its subsidiaries in Croatia and Slovenia are failing or likely to fail, Press Release, 28.02.2022.

https://www.bankingsupervision.europa.eu/press/pr/date/2022/html/ssm.pr220228~3121b6aec1.en.html

[4] Lásd: Az Európai Központi Bank 468/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti

hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról (SSM-keretrendelet) (EKB/2014/17), HL L 141/1, 2014.05.14., 39. cikk (3) bek.

[5] European Central Bank: ECB assesses that Sberbank Europe AG and its subsidiaries in Croatia and Slovenia are failing or likely to fail, Press Release, 28.02.2022.

https://www.bankingsupervision.europa.eu/press/pr/date/2022/html/ssm.pr220228~3121b6aec1.en.html

[6] Single Resolution Board: SRB determines Sberbank Europe AG in Austria, and its subsidiaries in Croatia and Slovenia as failing or likely to fail, Press Releases, 28 February 2022.

https://www.srb.europa.eu/en/content/srb-determines-sberbank-europe-ag-austria-and-its-subsidiaries-croatia-and-slovenia-failing

[7] Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank Europe AG, 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20Europe%20AG%20parent%20company.pdf

[8] Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.)
a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus
keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról,
valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, HL L 225/1, 2014.07.30.

[9] Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank d.d., 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20d.d..pdf

[10] Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank banka d.d., 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20banka%20d.d..pdf

[11] SRMR 18. cikk (1) bek.

[12] Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank d.d., 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20d.d..pdf

[13] Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank banka d.d., 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20banka%20d.d..pdf

[14] European Commission: Bank recovery and resolution: European Commission approves resolution schemes for the Croatian and the Slovenian subsidiaries of Sberbank Europe AG, Press Release, 01.03.2022.

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/IP_22_1492

[15] Magyar Nemzeti Bank: Kérdések és válaszok – Sberbank Magyarország Zrt., 2022.03.03., 1.o.

https://www.mnb.hu/letoltes/22-03-03-sberbank-qa-vegelszamolas.pdf

[16] Single Resolution Board: Notice summarising the decision taken in respect of Sberbank Europe AG, 01.03.2022.

https://www.srb.europa.eu/system/files/media/document/20220103%20SRB%20Notice%20summarising%20the%20decision%20taken%20in%20respect%20of%20Sberbank%20Europe%20AG%20parent%20company.pdf

[17] Lásd: Iránymutatás a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről (2004/C 31/03), HL C 31/5, 2004.02.05., 89-90. pont.

Towercast - fúziókontrol

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Az utóbbi időben - elsősorban az amerikai szövetségi versenyhatóságok, azon belül is különösen a Federal Trade Commission - számos, korábban meg nem támadott összefonódást kezdtek el vizsgálni, egészen felvetve, sőt bíróságok előtt peresítve, hogy válasszák szét a korábban megvásárolt üzletágakat. (Ezekről korábban volt bejegyzésünk.)

Európában egyre inkább teret nyer az a nézet, hogy kisebb összefonódások, tehát a bejelentési küszöbértéket el nem érő összefonódások is komolyan felvetnek versenyaggályokat. Az elmúlt időben pl. az az egyik jelentős fejlemény, hogy a nemzeti bejelentési küszöbérték kapcsán egy versenyhatóság kérheti-e, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg az összefonódást. (Bár jelentős hatásköri kérdések azért itt felmerülnek, de alapvetően eddig úgy tűnik az igen válasz a nyerő.)

A legutóbbi Európai Bírósági ügyben azonban az volt a kérdés, hogy az EUMSZ 102. cikke alapján a nemezti bejelentési küszöböket el nem érő összefonódások a nemzeti versenyhatóságok (bíróságok) által megvizsgálhatóak egy? Az Európai Bíróság ezt igenlően válaszolta meg. (C-449/21. sz. ügy. Towercast kontra Autorité de la concurrence és Ministère de l’Économie. ECLI:EU:C:2023:207.)

A fúziókontroll történetét, ha valaki ismeri, akkor ez nem meglepő. A fúziós szabályok szükségszerűen jogpolitikai vélelmeken alapulnak, beleértve a hatásköri szabályokat is. Azért, mert nem bejelentésköteles egy összefonódás még lehet versenykorlátozó (esélye persze alacsony ennek). 

Fúziós Rendelet - ritka szabályt alkalmaz az Európai Bizottság

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

A technológiai vállalatok radar alatti felvásárlásai kapcsán az elmúlt 2-3 évben gyakran került elő az a kérdés, hogy hogyan lehetne kezelni az ún. radar alatti felvásárlásokat. Az Európai Bizottság e tekintetben egy sok kérdést felvető javaslattal élt nemrégiben a Fúziós Rendelet ún. holland klauzulájának vonatkozásában. 

Mai hír, nem annyira radikális , mint a Bizottság javaslata (nevezetesen, hogy akkor is utaljanak a tagállamok egy-egy ügyet a Bizottság elé, ha a saját tagállami jog szerint nem bejelentésköteles egy összefonódás), ugyanakkor ritkán látunk ilyen összhangot ebben a kérdésben a tagállamok között.

"Az Európai Bizottság elfogadta Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Izland, Írország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Finnország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Norvégia és Svédország kérelmét, hogy az EU összefonódás-ellenőrzési rendelete alapján értékelje a Figma tervezett felvásárlását az amerikai Adobe által.

A Figma a Figma Design nevű, webalapú, terméktervezésre szolgáló együttműködési eszközt, valamint a FigJam nevű whiteboarding eszközt kínál. Az Adobe egy globális szoftvercég, amely többek között interaktív terméktervezési eszközt, az Adobe XD-t kínálja.

A tervezett ügylet nem éri el az uniós összefonódás-ellenőrzési rendeletben (EUMR) meghatározott forgalmi küszöbértéket, ezért nem jelentették be a Bizottságnak. Az ügyletet Ausztriában és Németországban bejelentették hatósági engedélyezés céljából, ahol a nemzeti bejelentési küszöbértékeknek megfelelt. Ausztria az EUMR 22. cikkének (1) bekezdése alapján felterjesztési kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. Ez a rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kérjék a Bizottságtól egy olyan összefonódás vizsgálatát, amely nem rendelkezik uniós léptékkel, de érinti az egységes piacon belüli kereskedelmet, és a kérelmet benyújtó tagállam területén belül jelentős hatással fenyegeti a versenyt. Az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) más országainak is lehetőségük volt csatlakozni az eredeti áttétel iránti kérelemhez. Ezt követően Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Izland, Írország, Luxemburg, Hollandia, Franciaország, Németország, Norvégia, Olaszország, Luxemburg, Svédország és Finnország csatlakozott Ausztria áttételi kérelméhez.

Az előterjesztő országok által szolgáltatott információk alapján és a teljes vizsgálat eredményének sérelme nélkül a Bizottság úgy véli, hogy az ügylet megfelel az EUMR 22. cikke szerinti áttétel feltételeinek. Az ügylet különösen azzal fenyeget, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt az interaktív terméktervezési és táblázatkezelési szoftverek piacán, ami valószínűleg legalább az EGT-re, és így a beterjesztő országokra is kiterjed. A Bizottság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy az ügylet lehetséges határokon átnyúló hatásainak vizsgálatára a Bizottság van a legalkalmasabb helyzetben.

A Bizottság most fel fogja kérni az Adobe-ot az ügylet bejelentésére. Az Adobe nem hajthatja végre az ügyletet a Bizottság bejelentése és engedélyezése előtt." - Bizottsági sajtóközlemény

Robinson-Patman Act és az árdiszkrimináció

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Mostanában az Atlanti-óceán túloldalán sok szó esik róla.

A Robinson-Patman Act (más néven Robinson-Patman Price Discrimination Act) egy 1936-ban elfogadott amerikai szövetségi törvény, amely megtiltja a vállalatoknak, hogy bizonyos vásárlók vagy vásárlói csoportok előnyben részesítése érdekében megkülönböztetést alkalmazzanak az áruk vagy szolgáltatások áraiban. A törvény célja az volt, hogy megvédje a kisvállalkozásokat a nagyobb vállalatok rabló árképzési gyakorlatától.

Az árdiszkrimináció olyan árképzési stratégia, amikor egy vállalat különböző árakat számít fel különböző ügyfeleknek ugyanarra a termékre vagy szolgáltatásra. Ez a nyereség maximalizálása érdekében történik azáltal, hogy a fogyasztók különböző csoportjainak a fizetési hajlandóságuk alapján különböző árakat számítanak fel. Ezt lehet használni a különböző fogyasztói szegmensek, például különböző korcsoportok vagy földrajzi régiók megcélzására.

1. Első fokú árdiszkrimináció: Az árdiszkrimináció ezen típusa azt jelenti, hogy a különböző vásárlóknak az egyes vásárlók fizetési hajlandósága alapján különböző árakat számítanak fel.
2. Másodfokú árdiszkrimináció: Az árdiszkrimináció ezen típusa a megvásárolt áruk mennyisége alapján nyújtott árengedményeket vagy egyéb ösztönzőket foglalja magában.
3. Harmadfokú árdiszkrimináció: Az árdiszkrimináció ezen típusa a különböző piaci szegmensek számára eltérő árak felszámítását jelenti.
4. Csoportos árképzés: Az árdiszkrimináció ezen típusa a vásárlók bizonyos csoportjainak, például diákoknak, időseknek vagy egy hűségprogram tagjainak nyújtott kedvezményeket foglalja magában.

Az árdiszkrimináció a helyzettől függően hasznos és káros is lehet. Hasznos lehet, amikor lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a különböző vásárlók számára különböző árakat számítsanak fel a fizetési képességük alapján, ami segíthet abban, hogy a termékek megfizethetőbbé váljanak a gazdaságilag hátrányos helyzetűek számára. Másrészt az árdiszkrimináció káros lehet, amikor magasabb árakat eredményez a vásárlók bizonyos csoportjai, például az alacsonyabb jövedelműek számára, vagy amikor egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt a versenytársak számára.

Fundamentális változások a versenyjog szövetén

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium (amely a versenyjog kikényszerítésének egyik legfontosabb szövetségi intézménye) tegnap beperelte a Google-t (keresetlevél 155 oldal, elérhető itt) leegyszerűsítve a Google Adwords, DoubleClick miatt. Az egyik legfontosabb állítás, hogy a Google az elmúlt 15 évben - többek között - fúziók és felvásárlások útján monopolizálta a digitális reklámpiacokat. Az Igazságügyi Minisztérium számos kérelmet fogalmaz meg, mint pl. kártérítés, de a legérdekesebb kétségtelenül az, hogy a bíróság rendelje el legalább, hogy a Google értékesítse a Google Ad Manager csomagját (amibe bele tartozik Google reklám értékesítő rendszere (DFP) és a reklám piaca (AdX). (140.o. a keresetlevélben).

Bár a versenyjog hőskorszakában éppen a Standard Oil (Rockefeller birodalom) elleni fellépés és a társaság úgymond feldarabolása írta be magát a történelemkönyvekbe, azóta éppen a szabályozási hiányosságok miatt kifejlődött a versenyjogban a fúziókontroll területe. Mind az európai jogalkotás (DMA, DSA), mind az amerikai szövetségi intézmények legújabb gyakorlata affelé mutat, hogy a szabályozási hiányosságokat utólag "hajtják" be a vállalkozásokon. Mindenképpen minimális szemöldökráncolással érdemes figyelni azt a folyamatot, hogy a fúziós szabályoknak megfelelően végrehajtott felvásárlásokat utólag próbálják meg lényegében "visszacsinálni". Ez ugyanis a fúziókontroll egyik fő fundamentumát ássa alá, nevezetesen, hogy azért nem az ex-post szabályozás (gazdasági erőfölénnyel való visszaélés) útján avatkozik be az állam, mert fontos a jogbiztonság és előreláthatóság ezen a területen. Az pedig már más kérdés, hogy a versenyhatóságok is jó hosszú ideig elhitték a chicagói iskola túlteoretizált elméleti "meséjét" a piacok működéséről.

(Megjegyzendő, a Google piaci részesedése folyamatosan, enyhén lefelé mozog, a többi nagy piaci szereplőé pedig fölfelé.)

Képernyőkép_2023-01-25_053632.png

Kizárólagossági kikötés gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás által - Unilever-ügy

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Mai nap az Európai Bíróság ítéletet hozott az Unilever ügyben. A teljes döntés még csak olaszul és franciául érhető el, de a bíróság hivatalos összefoglalója is tartalmaz pár érdekességet.

"Mindenekelőtt a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az Unileverhez hasonló, erőfölényben lévő gyártó forgalmazási hálózatához tartozó forgalmazók által tanúsított visszaélésszerű magatartás akkor tudható be ezen gyártónak az EUMSZ 102. cikk alapján, ha bizonyítást nyer, hogy e magatartás mellett nem a forgalmazók döntöttek független módon, hanem az a gyártó által egyoldalúan meghatározott és az említett forgalmazókon keresztül végrehajtott politika részét képezi.

Ilyen helyzetben ugyanis a forgalmazókat, következésképpen pedig az erőfölényben lévő vállalkozással együtt alkotott forgalmazási hálózatot pusztán az említett vállalkozás üzletpolitikájának területi leképzésére szolgáló eszköznek kell tekinteni, és ekként olyan eszköznek, amely révén adott esetben a szóban forgó kiszorító magatartást tanúsították.

Ez a helyzet különösen akkor, ha – mint a jelen ügyben is – az erőfölényben lévő gyártó forgalmazói kötelesek az értékesítési pontok üzemeltetőivel az e gyártó által kidolgozott és a termékei javára kizárólagossági kikötéseket tartalmazó szerződésmintákat aláíratni.

Ezt követően a Bíróság választ ad arra a kérdésre, hogy az EUMSZ 102. cikk alkalmazása céljából az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben az illetékes versenyhatóság köteles‑e megállapítani, hogy a forgalmazási szerződésekben szereplő kizárólagossági kikötések azzal a hatással járnak, hogy kizárják az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársakat a piacról, és hogy e hatóság köteles‑e részletesen megvizsgálni az e vállalkozás által benyújtott gazdasági elemzéseket, különösen akkor, ha azok a „hasonlóan hatékony versenytárs” teszten alapulnak.

E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy az erőfölénnyel való visszaélés különösen akkor állapítható meg, ha a kifogásolt magatartás kiszorító hatást gyakorol az olyan versenytársakra, amelyek a költségszerkezet, az innovációs képesség vagy a minőség tekintetében a magatartást tanúsító vállalkozáshoz viszonyítva hasonlóan hatékonyak, vagy ha e magatartás a „rendes”, vagyis az érdemeken alapuló versenyt jellemző eszközöktől eltérő eszközök igénybevételén alapul. Általában a versenyhatóságok feladata, hogy a magatartás visszaélésszerű jellegét a szóban forgó magatartást övező valamennyi releváns ténybeli körülményre tekintettel bizonyítsa, ideértve az erőfölényben lévő vállalkozás által védekezésül felhozott bizonyítékok keretében kiemelt körülményeket is.

Kétségtelen, hogy valamely magatartás visszaélésszerű jellegének megállapításához a versenyhatóságnak nem kell szükségképpen bizonyítania, hogy e magatartás ténylegesen versenyellenes hatásokkal járt. Ennélfogva a versenyhatóság megállapíthatja az EUMSZ 102. cikk megsértését annak bizonyításával, hogy a szóban forgó magatartás a megvalósításának ideje alatt, az adott ügy körülményei között alkalmas volt az érdemeken alapuló verseny korlátozására, annak ellenére, hogy ilyen hatással nem járt. Mindazonáltal e bizonyításnak főszabály szerint olyan kézzelfogható bizonyítékokon kell alapulnia, amelyek az egyszerű feltevésen túl azt is bizonyítják, hogy a szóban forgó gyakorlat ténylegesen képes ilyen hatások kiváltására, és amennyiben kétség merül fel e tekintetben, e kétség az ilyen gyakorlatot folytató vállalkozás javára írandó.

Bár annak értékeléséhez, hogy valamely vállalkozás magatartása alkalmas‑e a hatékony verseny korlátozására a piacon, a versenyhatóság támaszkodhat a közgazdaságtudomány empirikus vagy magatartásvizsgálatokkal megerősített felismerésire, az adott ügy körülményeire jellemző egyéb tényezőket is, mint például az említett piaci magatartás mértékét, a nyersanyagszállítók kapacitáskorlátait, vagy azt, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás legalábbis a kereslet egy része tekintetében elkerülhetetlen partner, figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy e felismerések fényében úgy kell‑e tekinteni, hogy a szóban forgó magatartás alkalmas volt arra, hogy az érintett piacon kiszorító hatást váltson ki.

Ebben az összefüggésben, konkrétabban a kizárólagossági kikötések alkalmazását illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy azok a kikötések, amelyek révén a szerződő felek arra vállaltak kötelezettséget, hogy szükségleteik egészét vagy jelentős részét az erőfölényben lévő vállalkozástól szerzik be, még ha azok engedményekkel nem is járnak, természetüknél fogva erőfölény kihasználásának minősülnek, továbbá hogy ugyanez vonatkozik az ilyen vállalkozás által nyújtott hűségengedményekre is.

A Bíróság az Intel ítéletben(2) ugyanakkor pontosította ezt az ítélkezési gyakorlatot, kiemelve először is, hogy amikor az erőfölényben lévő vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy magatartása nem alkalmas a kifogásolt kiszorító hatások kiváltására, a versenyhatóság köteles többek között értékelni az erőfölényben lévő vállalkozás arra irányuló esetleges stratégiájának fennállását, hogy kiszorítsa a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársakat.

Másodszor a Bíróság hozzátette, hogy a kiszorításra való alkalmasság elemzése azon kérdés vizsgálata szempontjából is releváns, hogy a főszabály szerint az EUMSZ 102. cikkben megfogalmazott tilalom hatálya alá tartozó engedményrendszer objektíve igazolható‑e. Ezenkívül az ilyen engedményrendszerből eredő, a verseny szempontjából hátrányos kiszorító hatást ellentételezhetik, sőt meg is haladhatják azok a hatékonyságban jelentkező előnyök, amelyekből a fogyasztók is részesülnek. A vitatott gyakorlatnak a verseny szempontjából kedvező és kedvezőtlen hatásai közötti ilyen mérlegelést csak azt követően lehet elvégezni, hogy lefolytatták a legalább ennyire hatékony versenytársak kiszorítására való, a szóban forgó gyakorlat szerves részét képező alkalmasság elemzését.

Márpedig az Intel ítéletben az engedményrendszerekkel kapcsolatban tett e pontosítást a kizárólagossági kikötésekre is irányadónak kell tekinteni.

Ebből következik egyrészt, hogy amennyiben a versenyhatóság azt gyanítja, hogy egy vállalkozás kizárólagossági kikötések alkalmazásával megsértette az EUMSZ 102. cikket, és ez a vállalkozás az eljárás során vitatja, hogy az említett kikötések ténylegesen képesek lennének a piacról kizárni a hasonlóan hatékony versenytársakat, e hatóságnak a jogsértés minősítésének szakaszában meg kell győződnie arról, hogy e kikötések az adott ügy körülményei között ténylegesen alkalmasak voltak arra, hogy az e vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársakat kizárják a piacról.

Másrészt az ezen eljárást megindító versenyhatóság akkor is köteles konkrétan értékelni e kikötések versenykorlátozó képességét, ha a közigazgatási eljárás során a gyanúsított vállalkozás azt állítja, hogy magatartása indokolt volt.

Mindenesetre, ha az eljárás során olyan bizonyítékokat terjesztenek elő, amelyek alkalmasak a versenykorlátozó hatás kiváltására való képesség hiányának bizonyítására, az említett versenyhatóság köteles e bizonyítékokat megvizsgálni.

Következésképpen, amennyiben az erőfölényben lévő vállalkozás gazdasági tanulmányt nyújtott be annak bizonyítására, hogy a neki felrótt gyakorlat nem alkalmas a versenytársak kiszorítására, az illetékes versenyhatóság nem zárhatja ki e tanulmány relevanciáját anélkül, hogy kifejtené azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a tanulmány nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a szóban forgó gyakorlatok nem alkalmasak a hatékony verseny érintett piacon való torzítására, következésképpen anélkül, hogy lehetővé tenné az említett vállalkozás számára annak meghatározását, hogy azt milyen bizonyítékokkal lehetne helyettesíteni.

Mivel a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kifejezetten hivatkozott a „hasonlóan hatékony versenytárs” tesztre, a Bíróság végül megjegyzi, hogy ez a teszt csak egyike azon módszereknek, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy valamely gyakorlat képes‑e kiszorító hatást kiváltani. Következésképpen a versenyhatóság jogilag nem kötelezhető arra, hogy a hasonlóan hatékony versenytárs tesztet alkalmazza egy gyakorlat visszaélésszerű jellegének megállapítására. Ha azonban az ilyen jellegű teszt eredményeit az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bemutatja, a versenyhatóság köteles megvizsgálni azok bizonyító erejét."

Litván vasúttársaság - gazdasági erőfölénnyel való visszaélés

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Mai nap az Európai Bíróság (régóta várt) gazdasági erőfölényes ügyben hozott ítéletet. (C-42/21 P)
Az alapul fekvő tényállás az volt, hogy a litván nemzeti vasúttársaság miután egyik ügyfelével árazási vitába került, eltávolította egy szakaszon a síneket, közlekedésbiztonsági okokra hivatkozva. Ez azonban a volt ügyfél érdekeit sértette. Az Európai Bizottság egy határozatában megállapította, hogy a vasúttársaság visszaélt gazdasági erőfölényével, mivel a magatartása kizárta a versenyt az adott érintett piacon, mivel megemelte a belépési korlátokat objektív igazolhatóság hiányában. A Törvényszék a bizottsági határozatot helybenhagyta azzal, hogy a bírságot csökkentette.


Miután az Európai Bíróság felidézte a jól ismert frázisait (bármely visszaélés jogsértés, a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozásoknak speciális felelőssége van, a visszaélés objektív kategória), kimondta (felidézve a Bronner ügyet), hogy egy infrastruktúrához való hozzáférés nem csak akkor tilos, ha teljesen kizárja a verseny lehetőségét a hozzáférést kérő számára, hanem akkor is, ha az infrastruktúra elengedhetetlen neki, amennyiben nincs tényleges vagy potenciális helyettesítője.
Az Európai Bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy az infrastruktúra lerombolása, megszüntetésének esetét meg kell különböztetni a hozzáférés elzárásától. Utóbbi ugyanis feltételezi azt, hogy a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás maga számára fenntartja az infrastruktúrát. Az infrastruktúra lerombolása ugyanakkor azzal jár, hogy mind a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás, mind a versenytársak vagy hozzáférést kérők számára megszűnik használható lenni. Minderre tekintettel a jelen ügyben érintett magatartás egy önálló jogsértés típus.

Nemzetstratégiai jelentőségű összefonódások

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Telex: Nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a kormány a Vodafone felvásárlását, nem vizsgálhatja az ügyletet a GVH, írja a Telex.

A versenyjogban bizonyos éves árbevétel fölött az állam / Európai Unió előírja, hogy a tranzakciókat be kell jelenteni a hatáskörrel rendelkező versenyhatósághoz. Alapvetően egy, a tranzakcióban érintett vállalkozások éves árbevételén alapuló hatáskörmegosztást kell elképzelni. Van azonban egy ún. kétharmados szabály, miszerint tagállami marad a hatáskör, ha az érintett vállalkozások mindegyike teljes közösségi szintű forgalmának több mint kétharmadát egy és ugyanazon tagállamban éri el. Ez abban az esetben áll fenn, ha mindegyike az érintett (versenyjogi értelemben vett) vállalkozásoknak ilyen.

Maga az uniós fúziós rendelet egyébként csak nagyon szűk körben ad lehetőséget arra, hogy a tagállami hatóságoknak legyen, vagy éppen ne legyen hatásköre egy adott ügyletre, mint pl. 

A tagállamok a Fúziós Rendeletben figyelembe vetteken kívül más jogos érdekek védelmére megfelelő intézkedéseket hozhatnak, ha ezek az érdekek a közösségi jog általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel összhangban állnak. A közbiztonságot, a média pluralitását és a prudenciális szabályokat az első albekezdés szerinti jogos érdekeknek kell tekinteni. Maga a lista általában szűken értelmezendő, de a felsorolás nem kimerítő.

Az érintett tagállam köteles bármely egyéb közérdekről a Bizottságot tájékoztatni, és a Bizottságnak azt a közösségi jog általános elveivel és egyéb rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségének kiértékelése után el kell ismernie.

A Fúziós Rendelet 21. cikke vonatkozásában egyébként vannak uniós fejlemények Magyarország kapcsán, éppen az előző nagyobb horderejű felvásárlás kapcsán: Összefonódások: A Bizottság megállapítása szerint az AEGON magyar leányvállalatainak a VIG általi felvásárlásával kapcsolatos magyar tilalom megsértette az uniós összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkét. 

Versenytilalmi megállapodások a (munka)szerződésekben - versenyjogi megközelítés

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

A versenyjog az elmúlt egy évben kiemelt fókuszba emelte - legalábbis az Atlanti-óceán túloldalán - a versenyjog jövőbeni szerepét a munkaerőpiacon. (Egy jó könyv a témában: Posner EA, How antitrust failed workers (Oxford University Press 2021)

A minap az egyik jelentős szövetségi versenyjogi hatóság, az amerikai Federal Trade Commission új szabályozást javasolt, amely lényegében megtiltaná a versenytilalmi megállapodásokat a foglalkoztatási viszonyokban. A sajtóközleményben az alábbiak szerint jellemezte a versenytilalmi megállapodásokat:

  • a munkáltatók rákényszerítik ezeket a munkavállalókra
  • széleskörben elterjedt
  • kizsákmányoló jellegű magatartás, amely 
  • lenyomja a béreket,
  • korlátozza az innovációt és 
  • megakadályozza vállalkozók számára új vállalkozásokat indítását;
  • megakadályozza a szabad munkahely váltást,
  • megvonja a magasabb bér lehetőségét, 
  • a jobb munkakörülményeket és
  • elvonja a vállalkozásoktól a tehetségek megtalálásának lehetőségét, amely a bővülésükhöz és fejlődésükhöz szükséges;
  • a munkáltatók a jelentős alkupozíciójukat arra használják, hogy kényszerítsék a munkavállalókat ezen feltételek elfogadására.

A kérdés komoly elemzést igényel, de azért jelentős fenntartásokkal kell kezelni. A jelenlegi - és az elmúlt 5-8 év munkaerőpiacát figyelembe véve, különösen Európában - a fenti állítások túlnyomó többsége messze áll a valóságtól. A munkaerő piac "feszessége" régen nem tesz lehetővé munkáltatók számára - a legtöbb iparágban - bárminemű kényszerítést, sőt valójában gyakran már komoly visszásságok figyelhetőek meg a munkavállalók javára.

Gratulálunk bíró úr!

Dr. Szilágyi, Pál (Director, Competition Law Research Centre)

Nagy megtiszteltetés, hogy Dr. Tóth Tihamért a luxemburgi Törvényszék bírójává választották. A magyar versenyjog és a pázmányos versenyjogi tradíciók központi mozgatója, sok sikert kívánunk!

 

Az uniós tagállamok kormányainak képviselői a 2028-ig tartó időszakra Dr. Tóth Tihamért, a Környezetjogi és Versenyjogi Tanszék egyetemi tanárát és Karunk külügyi dékánhelyettesét az EU Törvényszék bírájává nevezték ki.

Egyetemi tanárként a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen versenyjogot és fogyasztóvédelmet oktat jogász, szakjogász és doktori iskolás képzésben részt vevő hallgatókat magyar és angol nyelven. PhD fokozatát 2001-ben szerezte meg a Szegedi Tudományegyetemen. Elnöke a Versenyjogi Kutatóközpont Tudományos Tanácsának, tagja a Nemzetközi Versenyjogi Szövetség Tudományos Bizottságának, szerkesztőbizottsági tagja a Versenytükör című szaklapnak.

Tóth Tihamér a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Versenytanácsának elnöki, valamint a GVH elnökhelyettesi pozícióját töltötte be 2003 és 2009 között. A GVH-t megelőzően a Magyar Köztársaság Ipari és Kereskedelmi, majd Külügyminisztériumának keretei között működő Európai Ügyek Hivatalánál dolgozott. 2010 januárjában csatlakozott a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda (2015-től Dentons) budapesti irodájának EU, versenyjogi és szabályozott iparágakkal foglalkozó csoportjához. 2010 óta a PPKE JÁK dékánhelyettese.

Blog a sötét mintázatokról

Kapcsolat

Sajtó: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (prioritás)

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Támogatók

Hírlevél feliratkozás